Pastel Pink Ice Queen
Fargo fanfic, Peggy, fluff
Peggy Blomquist egyedül ült lakása nappalijában. Most először gondolkodott el azon mi lett volna ha az élete máshogy alakul. Pontosan 5 éve, hogy a férje Ed utoljára vett lélegzetet. Egyetlen egy körülményt járt csak körbe a képzelete. A körülményt, hogy már nem érez fájdalmat az egész miatt. Már nem próbálja magától ellökni a témát és nem próbálja erőszakkal elterelni a figyelmét. Peggy a mai napon ünnepelt. Az ő saját titkos élet ünnepe. Lassan felállt kedvenc kék foteléből és körüljárta a szobát. Megvizsgálta a szigorú szín séma szerint összeválogatott bútorokat. Vissza emlékezett az időkre amikor elkezdte tervezni az apartmant amikor gondolatai csak a pasztell és fagyi színek körül forogtak és a körül hol találhat olcsón menta színű könyves polcot. Persze Peggy egy kicsit sem változott még mindig csak zöld almás, barackos és ananászos fagyit vett csak mert a zöld, barack és sárga színek tökéletes harmóniában passzoltak össze. De ma volt először, hogy felállt, körülnézett és megpróbálta értékelni azt amit alkotott. Ezt a kis lakást New York közepén, egy városban ahol forog az élet mégis a magánélet szent és sérthetetlen. Kedvenc elfoglaltsága volt esténként csak úgy kimenni az utcákra és menni amerre csak lát. Ment ment és ment. Látta a gyönyörű boldog embereket akik épp egy kávézóból igyekeztek ki és ez mindennél boldogabbá tette. Látta a párokat őszinte szeretettel beszélni. Ilyenkor szeme előtt saját szerelmének emlék képei lebegtek. Peggy ilyenkor volt igazán boldog amikor visszatérhetett az emlékeibe.
Hirtelen megfordult és a kék lemez lejátszóhoz sétált. Felrakta kedvenc lemezét és bolondosan táncolt körbe körbe a szobában. Most talán először érezte, hogy minden pontosan ott van ahol annak lennie kell. Ide, oda forgott a zene ritmusára és azokat a mozdulatokat utánozta amiket a hatvanas években készült régi felvételeken látott. Azok a sok szép reklámok. Peggy mindig is imádta a filmek és reklámok világát. Mindig is volt egy érzése, hogy egyszer egy megelevenedett filmben fog főszerepet játszani. Arra persze sosem gondolt, hogy ez sikerülni is fog csak egy remény volt. De ezen a napon tényleg nem azt érezte, hogy egy egyedülálló megkeseredett özvegy hanem, hogy ő a legboldogabb feleség és egyben egyedülálló nő ezen a bolygón és tudta, hogy nem fogja engedni, hogy bármi is elvegye ezt tőle. Az órájára pillantott mikor meglátta, hogy már bőven elmúlt nyolc óra. Kikapcsolta a lemezjátszót, felkapta piros kabátját és kisietett a lakásból.
A boldogságtól mámorba esett Peggy lerohant a lépcsőn és kisietett a város téli utcáira. Imádattal figyelte a különböző hópelyhek érkezését a földre. Nem tudta hová megy legtöbbször felszállt a metróra és a legjobban hangzó névnél leszállt majd ott a tömeggel sodródott. Ma pontosan tudta hova akar menni. Az egyetlen cél a Times Square elérése volt. Ott volt a legnagyobb tömeg és Peggy semmit nem szeretett jobban a téli hóeséses tömegnél. Olyankor mindenki arca pozsgás piros és mindenki már átfagyott a hidegben de az arcok olyan békét és boldogságot sugároztak amilyenről ő mindig is álmodott. A hóesés az otthonára emlékeztette. Sokszor tört rá a honvágy az évek alatt amiket itt az államban töltött. Csak úgy érezte még egyszer utoljára végig sétálhatott volna az utcán ahol dolgozott, meglátogathatta volna azokat akiket ismer. Se szó se beszéd nélkül hagyta ott a várost. Persze alapjába véve ezt nem sajnálta mert ha tovább gondolkodott ezen az érzékeny témán eszébe jutott, hogy ott már semmi sem várja viszont.
Peggy belevetette magát a tömegbe. Az évek alatt megtanulta jól álcázni a bizonytalanságát így úgy nézett ki mint bármelyik itteni aki pontosan tudja merre tart. Közben azon gondolkodott mennyi mindent el is felejtett a tervei közül. El akart menni valami trópusi szigetre, hogy lássa milyen egy olyan hely ahol mindenki olyan boldog mert egész évben süt a nap. Eszébe jutott, hogy tegnap percekig bámult egy kifejezetten megkapó mozi posztert amin a szereplők tű pontos szimmetrikussággal voltak elhelyezve a színek pedig tökéletesen passzoltak mind a metró mind a film hangulatához. Akkor azonnal elhatározta, hogy megnézi a filmet de ma akármennyire is próbálkozott egy betű sem jutott eszébe a címből. Pedig valami igazán frappáns volt erre az egyre emlékezett.
Érdeklődését egy bolt keltette fel. A szép karácsonyi díszek azonnal elvarázsolták. Aranyos rénszarvas figurák és hófehér szakállas Télapó. Január negyedike volt a karácsonyi szezonnak már vége de valamiért ez az egy bolt még tisztán élt egy elmúlt ünnep idő síkjában. Benyitott a kávézóba és a pulthoz sétált. Tüzetesen tanulmányozta a választékot amíg egy körülbelül a húszas éveiben lévő fiatal szőke lány a márványon kopogott és várta a rendelést. Peggy felnézett az ital lapból és rendelés után a legtávolabb eső kis boxba sétált. Az asztalra kirakott ital lappal kezdett el játszani és az agyában teljesen átrendezte a bolt kinézetét. Levendulák az asztalon, neon fények, csillogó kirakatok. Az anyja mindig azt mondta ez az ő nagy problémája, hogy mindig olyan nagyban gondolkodik. A kiszolgáló lány elhagyta a pultot és tálcáján egy nagy adag habos itallal megindult Peggy felé. Peggy ünnepélyesen felült de mikor észrevette, hogy kezd túlságosan is falánknak tűnni szemét elkapta az italról és visszatért a lap piszkálásához. Miután a kakaó az asztalra került szertartás szerűen kortyolt bele a forró italba és állapította meg, hogy elfért volna még benne egy kisebb adag cukor. Szép lassan ivott és közben a számlát vizsgálgatta. Kezével a kabát zsebébe nyúlt mikor és hirtelen félelem futott át a gerincén. Egy kifejezetten fontos tárgy, nevén nevezve a sárga pénztárcája ugyanis hiányzott megszokott helyéről. Reménykedett abban, hogy senki nem vette észre az előző mozdulatot a kirakat felé fordult és újra kakaójából kezdett kortyolgatni. Arra gondolt ha nem néz a számlára az majd egyszer csak eltűnik. Még fél órát időzött idegeneket bámulva az ablakból mikor úgy döntött bevallja bűnét hátha megengedik, hogy haza fusson érte és vissza. Peggy megfordult, hogy megigya az utolsó korty forró csokit is mikor elakadt a lélegzete is. Pontosan a kakaó összege és a megfelelő borravaló is az asztalon díszelgett. A pincér nő pont akkor ért oda, vette fel a fizetségét és mondott köszönetet. Peggy kétségbe esetten kémlelt körbe az üzletben mikor szeme megakadt egy barátságos család apa arcán aki épp egy kislányt és egy kisfiút szórakoztatott társaságával. Mikor észrevette, hogy Peggy figyeli barátságosan integetett és invitálta a lányt asztalukhoz...
(✿ ♥‿♥)
Itt kommentelhetsz. A fluff nem nagyon az én műfajom de gondoltam azért egy ilyet is megpróbálok írni...
írói válságra
Hep-Hep :)
Gondoltam ha már elindítottam ezt a blogot írok egy ajánlást is csak, hogy megmutassam milyen sokszínű egyéniség vagyok (anyám lónyerítésben nevetne ezen). Szóval ezt a cikk szerűséget egy túltárgyalt témával nyitom amiről annyi pro-contra cikk és annyi de annyi ajánlás, írás született alig emlékszem olyan blogra ahol ne futottam volna össze a "segítségek író blogolóknak" cikkelybe. Hát én is megírnám akkor már a saját változatomat nektek részekre bontva.
I. A tumblr a legjobb barid (ezt jobb angol tudásúaknak kifejezetten szuper)
Na most nézhetsz rám, hogy mi a fene egy hülye tinis mikroblog cucli nekem mi a fenéért is segítene az írásban ? Hát elsősorban azért mert kint az usában (jáj) és a briteknél sem új dolog (sőt) a fanfic vagy a saját sztori írása és ezért egy csomó király dolgot összeszednek neked. A legnagyobb segítség (nekem) az úgy nevezett "masterpost" nevű forma. A masterpost lényege, hogy egy bizonyos témában (hasra ütésre mondjuk karácsonyi filmek, lana del rey és pont az írás) csokorba szed egy csomó rohadt hasznos linket. Szóval leírja az összes király karácsonyi filmet (nézéses linkel együtt) összeszedi Lana Del Rey összes albumát (meg nem jelent számoktól kezdve Lana inspirációján keresztül mindent felraknak linkel együtt) az írás témát pedig mindjárt kifejtem. A jó hír az, hogy az írás mint ilyen téma az egyik legfelkapottabb masterpost téma. Van olyan masterpost ami mondjuk csak abban ad tippet, mit kell tudnod ha balerinákról vagy mondjuk fejvadászokról írsz. Iszonyatosan hasznos lehet és rengeteg infót nyerhetsz különböző témákban. Az én személyes kedvenc masterpost írással kapcsolatos témáim mondjuk azok ami (én így hívom) "random helyzetek/karakterek" vagyis egy csomó random ötlet amiről írhatsz és a kihívás csak rajtad áll, hogy mondjuk egy totál elborult ötletből csinálsz valami fenomenálisat vagy egy kliséből jössz ki nagyon jól. Nekem ez rengeteget segít ha nem tudom mi legyen az alap sztorim de szívesen formálok valamit át a magam képében. Vannak amik a karaktereidben segítenek (milyen is legyen egy fiatal/idős/lány/fiú/gonosz/jó karakter anélkül, hogy másokat ismételnénk ? igen pont erre találsz válaszokat) vagy mondjuk random generálnak neked egy karaktert vagy annak tulajdonságait.
Amiért szerintem ez még nagyon fontos lehet, hogy ha mondjuk te specifikusan arról írsz, hogy xy karaktered skizofréniás,OCD-s,borderline szindrómás (iszonyatosan felkapott fanfic téma szerintem és kb minden második ilyen posztban leírják, hogy sose az legyen a karaktered lényege, hogy ő mentálisan beteg...sose!) szóval mentálisan beteg akkor egy ilyen masterpost végig böngészésével biztos nem futsz bele abba a hibába, hogy valótlanságokat állítasz erről a betegségről. Igen ez nagyon fontos ugyanis például kevés skizofréniás embernek vannak agresszív hajlamai mégis sokan ábrázolják így őket ami félrevezető lehet. Vagy például az OCD nem csak abban merül ki, hogy valaki tisztaság mániás ezek sokkal komplexebb dolgok. Ha ezeket tudod akkor egy sokkal jobb írást állíthatsz elő hiszen ez szerintem rengeteget inspirálhat téged és másokat is és biztos, hogy nem hiszi majd semelyik olvasód sem, hogy a skizofréniás emberek vért isznak és hegyes a foguk. (sose felejtsd el, hogy felelős vagy az olvasóidért amit te leírsz arról ők jóesetben el is hiszik, hogy igaz ha nem jártasak a témában!). Ja és MINDEN szexuális irányultságról van írásos lista ha nem néztél utána a témának és ilyen karakterekről akarsz írni vagy már esetleg írsz is (akkor irgumburgum) feltétlenül nézz utána a dolgoknak a sztereotípiák ismerése egyáltalán nem elég sőt kifejezetten...hát érted...
Hátránya, hogy csak jobb angol tudóknak segíthet de ha az vagy akkor tapasztalataim alapján rengeteget segíthet.
még többet találhatsz ha bepötyögöd a google keresőbe a "writing masterpost tumblr" szavacskákat :)
II. 8tracks
Ó lálá. Az éjtcsreksz (wow) szerintem itthon is ismert dolog. A lényeg, hogy foghatod magad és csinálhatsz egy király zenei lejátszási listát de nem úgy, hogy leírod, hogy srácok ez most egy csomó björk meg david bowie szám hanem témához, tevékenységhez, műfajhoz, filmhez, könyvhöz, hangulathoz meg miegymáshoz csatolhatod a zenék sokaságát. Igen itt jövünk mi be a képbe az oldal hemzseg a különböző témához és korhoz kapcsolt írásra összeállított listáktól. Mitológia, húszas évek, sellők, Virginia Woolf, francia zene, kelta zene, vagy egy rakat Hannibálos zene, űrmuzsika, klasszikus zene, Hobbit zene, Vámpíros zene, szomorú zene, füves zene, boldog zene, alternatív zene, zene amit este hallgatsz, zene amit korán reggel hallgatsz, furi zene, zene kávéhoz....szóval sok sok sok sok zenei lista. + pont, hogy te is állíthatsz ilyet elő és oszthatsz meg másokkal, van telefonos app ami rohadt jó lehet, készíthetsz magadnak ilyen kategóriákat ahová rendezheted azokat a lejátszási listákat amiket íráshoz vagy amiket mondjuk futáshoz mentettél le, csomó rohadt jó új zenét megismerhetsz és a legeslegjobb amit imádok, hogy akár készíthetsz egy saját soundtrack-et az írásodhoz is. Csak csinálsz egy listát csomó zenével amit mondjuk az írásod filmváltozatába tuti beraknál, belinkeled a blogodon az írásodhoz és abrakadabra mindenki hallgathatja a zenéd...
negatívum lehet, hogy egy lejátszási listában csak 6x lehet azt hiszem tekerni (ez nem a spotify a lényege igazából az új zene keresése szóval nem tudsz ugrálni a számok között visszafelé) és az is, hogy nem látod előre mi van a listában ahogy hallgatod a zenét, úgy írja ki a számok nevét. De én ezért szeretem ez így leírva lehet nagyon negatívnak hangzik de hidd el nekem rohadt jó ez a megoldás és neked is az lesz.
III. Inspirálódj babydoll ≧◡≦ (jó tanács a napokra amikor egyszerűen csak nem jön az inspiráció)
Ez most nem egy link lesz inkább egy jótanács. De igazából mégis felhozok egy (számomra) jó példát. Tumblizol látsz egy király képet akár le is mented vagy csak reblogg, lájk vagy csak nagyon tetszik. Mit szólnál ha bele szőnéd a sztoriba ? Még jobb példa. Mész az utcán látsz valamit/valakit/vagy csak érzel valamit. Mi lenne ha írnál róla. Mert ezeket a dolgokat te átélted meg ilyenek. Rám jellemző, hogy a legtöbbször ilyenkor jönnek rám a nagy ötletek. Ez így most egy érthetetlen maszlag lesz de most 2 példát is felhozok ide nektek:
1. példa:
Margot Tennenbaum szobája közepén ült és írógépén pötyögött. Arcán patakokban folytak a könnyek. A gondolatai teljesen máshol jártak. Koncentrálj te szerencsétlen. Suttogta magának. Alatta a piros lepedő feje fölött pedig a zöld fal de biztos volt benne ha megmozdul egyenesen a pokolba zuhan le. Kezében félig leégett cigaretta mellette pedig személyes tárgyai hevertek. Egy prospektus a jelenlegi szállóhelyéről ami a giccses Kék Hold nevet kapta. Margot felemelte fejét és megrázta magát a könnyeket kisöpörte szeméből majd újra a masinára meredt...
Na most hát ez egyértelműen nem a csúcsok csúcsa vagy a legjobb írásom de csak azért nem mert semmi igényességre nem törekedtem csak írtam ami eszembe jutott nagy hirtelen és nem tűnt még ide is soknak. Nem is azt akarom itt bemutatni, hogy tudsz 5 perc alatt Plath regényt írni hanem, hogy tudsz öt perc alatt elkezdeni egy sztorit amit persze utána átolvasol, átgondolsz, és ha olyan vagy mint én még vagy ötszázszor átírsz de van egy csonka alapod amin elindulhatsz. Na most akkor itt van a sad sad truth:
A lényeg:
Az amit te ott fent olvastál az kb én vagyok jelenleg ebben a szent minutumban. Csak kicseréltem magam Margot-ra (aki Wes Anderson egyik filmjének karaktere), a laptopom egy írógépre, a zsepimet cigire, a könyveimet pedig egy prospektusra (a Blue Moon Motel egy dal címe). De a piros lepedő és a zöld plafon tényleg létezik, de sírni nem sírok csak megfáztam. Ennyi. Nem ennek a módszernek biztos van egy hangzatos neve és nem nem gondolom azt, hogy én kaksizom a spanyol viaszt de abban reménykedem ez segíthet valakinek.
Összefoglalva ennek a módszernek a lényege, hogy leírod saját magad helyzetét amivel elkezded a sztorit majd elkezded ha fanficet írsz a karaktered jellemzőjét és környezetét beilleszteni (cigi, sírás, írás stb...) vagy ha nem akkor elkezded a saját jellemzőidet kitalálni neki. A jó kérdés az, hogy nem esel e könnyen bele abba a hibába, hogy magaddal azonosítod a karaktert...nos nem ha betartod az aranyszabályt. Amikor ezt a módszert kipróbálod akkor nagyon nagyon fontos, hogy külön kezeld a karaktert és magát a cselekményt. Amikor így írsz nem azt írod le, hogy mit éreztél hanem, hogy mit csináltál itt ez a lényeg (én mondjuk tök okés vagyok de Margot alap jelleme a szomorúság ezért hát beleírtam, hogy szomorú és kész). Ja és persze a másik, hogy ilyenkor amikor sztorit írsz ülsz és írsz mégsem kezdhetsz minden sztorit ezzel ugye bár. Akkor jól jön az emlékezés...mit csináltál tegnap előtt ? történt valami fontos esemény a héten ? akkor írd meg ezt a karakterednek. Ezzel csak annyit csinálsz, hogy a saját életedből inspirálódsz. Ó és nem nem magadat kell leírni mintha más lennél. A sztori folytatásában Margot valószínűleg elmenne valahová kávézni miközben az életén gondolkozna mert ez nekem adott vele kapcsolatban. Én nem megyek kávézni és három éve be sem tettem kávézóba a lábam. Szóval hidd el egyszer csak eszedbe fog jutni, hogy minek kell történni. Ültél a buszon két napja ? Írd meg, ahogy Hannibál buszozik (lol szerintem király lenne) majd (bár ez veled nem történt meg) összefut valakivel aki vele kapcsolatban áll (mondjuk valaki akiről azt hitte, hogy már nem él és gyorsan lepattan a buszról és a végén kiderül, hogy ja nem csak valami random csávó...most végig gondolva ez kicsit OOC de hát nem tudok mit tenni..vagy halál nyugodtan csinálja mindezt) vagy mondjuk legyen a csattanó az, hogy hová tartott (akkor is ha mondjuk az esemény amiből inspirálódsz csak hazafelé mentél vagy bármi nekem mindig eszembe jut valami hirtelen amíg bontom a sztorit hidd el neked is jönni fog a dolog magától).
Persze tudom, hogy nagyon nagyon sok ember így ír és én tényleg csak azért írom ezt háthat valakinek segít egy kicsit. Gyakorlásnak is tökéletes (iigggeeenn én szoktam gyakorolni az írást ahol nem a sztorit tartom fontosnak csak írom ami eszembe jut szerintem jót tesz...whatever)
Aztán a második példa ennél szerintem jóval egyszerűbb. Felmegyek tumblr-re megnézem a rebloggolt dolgokat és beleszövöm őket a sztoriba. Ugyanúgy sima inspiráció mint az előző csak itt képekben inspirálódsz. (szerintem ez tök érthető de ha szeretnétek példát szívesen összedobok egyet)
Ennyi lett volna ez a kis ajánlás kicsit bonyi lett de remélem azért van akinek segítettem. Kommentet olvasni és írni
itt tudsz.
(✿ ♥‿♥)
take a walk (Twin Peaks/Audrey Horne)
Twin Peaks fanfic, Audrey Horne agyából, szürreális törekvésekkel, angst
Tik-Tak. Ennyi és kész. Ennyit hall és ennyit is lát. A gondolatok csak úgy cikáznak agyában. Most először fizikailag is érzi az agy tekervényeket a kemény koponya mögött. Képek játszódnak le a szemei előtt. Az egész hirtelen helyzetből csak annyit fogott fel, hogy a kemény és hideg földön fekszik. Hirtelen felpattan de amint úgy érzi stabilan áll már vissza is esik a földre. Mintha letört volna egy darab cseresznye piros körmeiből de az is lehet, hogy csak a szédülés és hányinger miatt képtelen észrevenni, hogy egy darab tapadt a berobbantott falból a körmére. Mikor úgy érzi teljesen vissza nyerte a szemei fókuszát újra megkísérli a felállást. Úgy érzi magát mint egy űrhajós aki most készül kilépni az űrbe. Megkapaszkodik a talajban és egy, kettő, három szép lassan emberi magasságba ereszkedik. Körülnéz a valaha banknak nevezett épületben. A nagy fehér portól képtelen a látásra. Egy ponton a normálisnál több fény szűrődik át a falon. A fények egy ajtó nyílás alakját vették fel. Audrey odabotorkál az ajtóhoz és még soha nem érzett megkönnyebbülést érez. A szemei fájnak a hirtelen fény miatt de egyre jobban kezd hozzászokni a körülményekhez. A közérzete miatt viszont szörnyen aggódik. Képtelen az idő vagy a tér érzékelésére hiába hallja folyamatosan valami szörnyű kakukkos óra hangját a fejében nem tudja hányóra és az igazságot bevallva magának arra sem emlékezett hol van azon kívül, hogy egy perce még a bankban volt.
Elindul a járdán balra amerre mintha emberek állnának. Egyszer csak visszafordul és kicsit jobban megnézi az előbb elhagyott épületet. Kívülről a bank úgy nézett ki mint bármikor máskor. Unalmas volt és kiszámítható egy olyan hely ahová mindenki tudta pontosan ki jár és mikor. Újra megindult balra és egy kisebb fajta boldogság hullám futott át a gerincén mikor látta, hogy a 3 perce kivett alakok már máshol helyezkednek el sőt meg is sokszorozódtak. Gyanúsnak tartotta, hogy még nem hallotta a szirénákat. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy az emberek ne hallották volna a robbanást hiszen ő még mindig küzdött a hallucináló fülével. Tíz lépés után vette csak észre, hogy a jobb lábával nem lép csak húzza maga után mint egy elcsökönyösödött végtagot. Megállt és lehajolt. Elkezdte nyomkodni a lábát abban reménykedve, hogy így kideríti mi is vele a baj. Külső sérülésnek semmi nyomát nem látta és bár zsibbadt volt probléma nélkül érezte ujjainak érintését a bőrén. Újra megpróbálta de képtelen volt felemelni. Talán valami mentális defekt. Talán csak az agyam még nem szedte össze magát.
Újabb tíz lépés után elérte egy cukrászda kirakatát. Bent egy cukrász épp egy levendula színű esküvői tortát díszített és mikor felnézett a kirakatba integetni kezdett Audrey felé. Audrey soha életében nem látta még ezt az embert de azért vissza integetett. Miközben kezét vissza rakta a törzse mellé észrevette a tükörképét a kirakat makulátlanul tiszta üvegén. Homloka baloldalán a haja tövéből indulva egy vér csík folyt le egészen az arcának közepéig. A piros pulcsija csak nyomokban volt piros annyira beterítette a fehér fal anyaga. A szoknyája szintúgy felismerhetetlen volt a harisnyája pedig több helyen is elszakadt. A cipője viszont érintetlenül csillogott a napfényben. Nem értette. Ez az egész történet. Megmagyarázhatatlanul fura emberek akik nem vettek észre semmit. Ez a cukrász aki úgy köszön rá mintha évek óta ismernék egymást pedig az igazság az, hogy még Laura sem ismerné fel ha látná olyan vastagon fedi a por. Meg amúgy is hol a fenében vannak azok a rohadt tűzoltók vagy mentők vagy rendőrök vagy mit tudja ő mondjuk Superman.
Tovább indult és újabb tíz bizonytalan lépés után egyszer csak képszakadás és apja hotelében a Great Northern-ben találta magát.
- A fene egye meg most vicceltek velem vagy mi ?!
Audrey dühösen kiabált az üres folyóson végig. Apja jelent meg hirtelen a folyosó másik végén. Jókedvűen fütyörészett és mikor lánya mellé ért egy pillanatra megállt csókot nyomott Audrey fejére és tovább ment. Audrey kerek szemekkel nézett a folyosón eltűnő apja után.
-Hihetetlen
Mormogta magába és elindult a folyosón a recepció felé. Most már tökéletesen látott és a jobb lábával sem volt semmi probléma. Mégis a legfurábbnak a kakukkos óra megszűnését találta. A recepcióra érve a semmi fogadta. Mintha az egész hotelben csak ő lenne és apja furcsa szelleme. Az étterem felé vette az irányt ahol a legkedvesebb látvány fogadta. Cooper ügynök szomorú szemét egy kék papírra meresztve ült az asztalnál az elmaradhatatlan kávéjával. Audrey odalibbent az asztalhoz és kérdés nélkül helyet foglalt az ügynökkel szemben.
- Hogy vagyunk ma ? - kérdezte Audrey miközben a szalvétával kezdett el origamizni
Cooper ügynök mint egy szobor, mozdulatlanul ült az asztalnál majd hirtelen csak a száját mozgatva megszólalt.
- Ébredj már fel az isten szerelmére! - üvöltötte
- Maga meg miről beszél ? - kérdezte Audrey miközben elnevette magát - Tettek valamit a kávéjába ?
- Esküszöm jobban fogok rád figyelni csak ébredj fel. Ettől a steril kórház szagtól felfordul a gyomrom is.
- Najó maga is totálisan megőrült ?
- Az anyád is kivan csak egyszerűen nyisd ki a szemed.
Audrey felállt az asztaltól megfordult és elsírta magát. Nem értette. Ez valami szörnyű rém álom lehetett. Egy gondolat. Mintha megvilágosodott volna úgy süvített át egy gondolat az agyán. Visszafordult az ügynökhöz és a valaha legszomorúbb hangon amit valaha csak képes volt produkálni megszólalt:
- Cooper ügynök ugye én... - hirtelen szünetet tartott és próbált megnyugodni majd mikor úgy érezte minden rendben befejezte a mondatot - ugye én meghaltam ?
Az ügynök most megmozdult. A szeme Audrey szemét kereste és mikor megtalálta megnyugodott. Fejével biccentett majd ugyanolyan lassan, amilyen lassan a lányra nézett a figyelmét vissza terelte a lapokra. Audrey hihetetlen fáradtságot érzett. Egy része megkönnyebbült. Szóval ez az, gondolta. Az apám hotelje a túlvilág. Zseniális. Amíg ezeket a gondolatokat futtatta az agyában az ügynök szobája felé tartott. Arra gondolt ott megpihen. Itt már úgy sem számít neki, hogy ő hol alszik.
Audrey benyitott a szobába amit változatlan állapotban talált. Levette cipőjét és az ágyra feküdt. Feje elnehezedett. Két perc múlva arra lett figyelmes, hogy a jellegzetes kórház szagot érzi. Mintha az ágy anyaga is megváltozott volna. Félelmet érzett. Ez így nem jó gondolta. A szemét próbálta kinyitni de az mintha odaragadt volna. Bár gondolatai voltak nem látott semmit csak a sötétséget. Hirtelen a szeme engedett. Szép lassan felpattintotta szemét és meglátta a fehér csempék végtelen kirakatát miközben apja hajolt a kórházi ágya fölé....
(◕ヮ◕)
A sztorihoz itt kommentelhetsz
és három, kettő, egy...semmi
Hellobello!
Ma indítom ezt a cuclit amit mások blognak, sokan hülyeségnek én csak valaminek tartok. Azt, hogy mi a fenének írok én amúgy egy ilyen bevezető cuccot azt már nem tudom. Gondolom mert feltétlenül írni akartam valamit így elsőre ami nem egy kifejezett történet de ha már elkezdtem akkor miért ne írnék egy hosszabb terjedelmű dolgot.
Amivel kezdeném az az, hogy képtelen vagyok megígérni, hogy ez a blog normálisan fog majd íródni. Szörnyű vagyok de normális gép hiányában egyszerűen csak nincs lehetőségem folyamatos írásra meg ilyenek. Pedig szívesen írnék sokat és rengeteget de ha így hozza az élet. Amire gondoltam az nagyon egyszerű ez is egy tucat blog tele írásokkal pár fanfic műfajú írással talán ilyen ajánlókkal és egyéb ilyen eszeveszetten furcsa dologgal :) Hát nem eszméletlenül csodás ? Ja igen én is így gondoltam.
Persze még sok kérdés van a bloggal kapcsolatban bennem is rengeteg vagy millió olyanok mint a "valahogy nem tudom, hogy tudom a kommenteket elérhetővé tenni de már rajta vagyok az ügyön" és a "megéri e mindenféle csere akciót meg kritika meg ilyeneket kérnem hátha többen olvasnak majd" gondolatok. Persze mindig arra gondoltam, hogy itt is a minél aktívabb vagy annál jobban megy a szekér elv érvényesül (mint tumblr,twitter meg ilyenek). Hátha. De kezdek kételkedni és csak abban bízom ,hogy megérte három óra alatt összeraknom a blog kinézetét meg minden.
Tudom ez egy botrányosan rövid bevezető lett de még ma gondoltam egy írás publikálására de ahhoz nekem most abba kell hagynom a pötyögést itt és elkezdeni írni egy újabb szösszenetet valahol máshol. Az igazság az, hogy azt hiszem egy fanfic megírásába kezdek.
Addig is Pá-Pá
UPDATE: megnézheted az eddigi kommenteket és kommentelhetsz
ide kattintva...
Franny
Pastel Pink Ice Queen
Fargo fanfic, Peggy, fluff
Peggy Blomquist egyedül ült lakása nappalijában. Most először gondolkodott el azon mi lett volna ha az élete máshogy alakul. Pontosan 5 éve, hogy a férje Ed utoljára vett lélegzetet. Egyetlen egy körülményt járt csak körbe a képzelete. A körülményt, hogy már nem érez fájdalmat az egész miatt. Már nem próbálja magától ellökni a témát és nem próbálja erőszakkal elterelni a figyelmét. Peggy a mai napon ünnepelt. Az ő saját titkos élet ünnepe. Lassan felállt kedvenc kék foteléből és körüljárta a szobát. Megvizsgálta a szigorú szín séma szerint összeválogatott bútorokat. Vissza emlékezett az időkre amikor elkezdte tervezni az apartmant amikor gondolatai csak a pasztell és fagyi színek körül forogtak és a körül hol találhat olcsón menta színű könyves polcot. Persze Peggy egy kicsit sem változott még mindig csak zöld almás, barackos és ananászos fagyit vett csak mert a zöld, barack és sárga színek tökéletes harmóniában passzoltak össze. De ma volt először, hogy felállt, körülnézett és megpróbálta értékelni azt amit alkotott. Ezt a kis lakást New York közepén, egy városban ahol forog az élet mégis a magánélet szent és sérthetetlen. Kedvenc elfoglaltsága volt esténként csak úgy kimenni az utcákra és menni amerre csak lát. Ment ment és ment. Látta a gyönyörű boldog embereket akik épp egy kávézóból igyekeztek ki és ez mindennél boldogabbá tette. Látta a párokat őszinte szeretettel beszélni. Ilyenkor szeme előtt saját szerelmének emlék képei lebegtek. Peggy ilyenkor volt igazán boldog amikor visszatérhetett az emlékeibe.
Hirtelen megfordult és a kék lemez lejátszóhoz sétált. Felrakta kedvenc lemezét és bolondosan táncolt körbe körbe a szobában. Most talán először érezte, hogy minden pontosan ott van ahol annak lennie kell. Ide, oda forgott a zene ritmusára és azokat a mozdulatokat utánozta amiket a hatvanas években készült régi felvételeken látott. Azok a sok szép reklámok. Peggy mindig is imádta a filmek és reklámok világát. Mindig is volt egy érzése, hogy egyszer egy megelevenedett filmben fog főszerepet játszani. Arra persze sosem gondolt, hogy ez sikerülni is fog csak egy remény volt. De ezen a napon tényleg nem azt érezte, hogy egy egyedülálló megkeseredett özvegy hanem, hogy ő a legboldogabb feleség és egyben egyedülálló nő ezen a bolygón és tudta, hogy nem fogja engedni, hogy bármi is elvegye ezt tőle. Az órájára pillantott mikor meglátta, hogy már bőven elmúlt nyolc óra. Kikapcsolta a lemezjátszót, felkapta piros kabátját és kisietett a lakásból.
A boldogságtól mámorba esett Peggy lerohant a lépcsőn és kisietett a város téli utcáira. Imádattal figyelte a különböző hópelyhek érkezését a földre. Nem tudta hová megy legtöbbször felszállt a metróra és a legjobban hangzó névnél leszállt majd ott a tömeggel sodródott. Ma pontosan tudta hova akar menni. Az egyetlen cél a Times Square elérése volt. Ott volt a legnagyobb tömeg és Peggy semmit nem szeretett jobban a téli hóeséses tömegnél. Olyankor mindenki arca pozsgás piros és mindenki már átfagyott a hidegben de az arcok olyan békét és boldogságot sugároztak amilyenről ő mindig is álmodott. A hóesés az otthonára emlékeztette. Sokszor tört rá a honvágy az évek alatt amiket itt az államban töltött. Csak úgy érezte még egyszer utoljára végig sétálhatott volna az utcán ahol dolgozott, meglátogathatta volna azokat akiket ismer. Se szó se beszéd nélkül hagyta ott a várost. Persze alapjába véve ezt nem sajnálta mert ha tovább gondolkodott ezen az érzékeny témán eszébe jutott, hogy ott már semmi sem várja viszont.
Peggy belevetette magát a tömegbe. Az évek alatt megtanulta jól álcázni a bizonytalanságát így úgy nézett ki mint bármelyik itteni aki pontosan tudja merre tart. Közben azon gondolkodott mennyi mindent el is felejtett a tervei közül. El akart menni valami trópusi szigetre, hogy lássa milyen egy olyan hely ahol mindenki olyan boldog mert egész évben süt a nap. Eszébe jutott, hogy tegnap percekig bámult egy kifejezetten megkapó mozi posztert amin a szereplők tű pontos szimmetrikussággal voltak elhelyezve a színek pedig tökéletesen passzoltak mind a metró mind a film hangulatához. Akkor azonnal elhatározta, hogy megnézi a filmet de ma akármennyire is próbálkozott egy betű sem jutott eszébe a címből. Pedig valami igazán frappáns volt erre az egyre emlékezett.
Érdeklődését egy bolt keltette fel. A szép karácsonyi díszek azonnal elvarázsolták. Aranyos rénszarvas figurák és hófehér szakállas Télapó. Január negyedike volt a karácsonyi szezonnak már vége de valamiért ez az egy bolt még tisztán élt egy elmúlt ünnep idő síkjában. Benyitott a kávézóba és a pulthoz sétált. Tüzetesen tanulmányozta a választékot amíg egy körülbelül a húszas éveiben lévő fiatal szőke lány a márványon kopogott és várta a rendelést. Peggy felnézett az ital lapból és rendelés után a legtávolabb eső kis boxba sétált. Az asztalra kirakott ital lappal kezdett el játszani és az agyában teljesen átrendezte a bolt kinézetét. Levendulák az asztalon, neon fények, csillogó kirakatok. Az anyja mindig azt mondta ez az ő nagy problémája, hogy mindig olyan nagyban gondolkodik. A kiszolgáló lány elhagyta a pultot és tálcáján egy nagy adag habos itallal megindult Peggy felé. Peggy ünnepélyesen felült de mikor észrevette, hogy kezd túlságosan is falánknak tűnni szemét elkapta az italról és visszatért a lap piszkálásához. Miután a kakaó az asztalra került szertartás szerűen kortyolt bele a forró italba és állapította meg, hogy elfért volna még benne egy kisebb adag cukor. Szép lassan ivott és közben a számlát vizsgálgatta. Kezével a kabát zsebébe nyúlt mikor és hirtelen félelem futott át a gerincén. Egy kifejezetten fontos tárgy, nevén nevezve a sárga pénztárcája ugyanis hiányzott megszokott helyéről. Reménykedett abban, hogy senki nem vette észre az előző mozdulatot a kirakat felé fordult és újra kakaójából kezdett kortyolgatni. Arra gondolt ha nem néz a számlára az majd egyszer csak eltűnik. Még fél órát időzött idegeneket bámulva az ablakból mikor úgy döntött bevallja bűnét hátha megengedik, hogy haza fusson érte és vissza. Peggy megfordult, hogy megigya az utolsó korty forró csokit is mikor elakadt a lélegzete is. Pontosan a kakaó összege és a megfelelő borravaló is az asztalon díszelgett. A pincér nő pont akkor ért oda, vette fel a fizetségét és mondott köszönetet. Peggy kétségbe esetten kémlelt körbe az üzletben mikor szeme megakadt egy barátságos család apa arcán aki épp egy kislányt és egy kisfiút szórakoztatott társaságával. Mikor észrevette, hogy Peggy figyeli barátságosan integetett és invitálta a lányt asztalukhoz...
(✿ ♥‿♥)
Itt kommentelhetsz. A fluff nem nagyon az én műfajom de gondoltam azért egy ilyet is megpróbálok írni...
írói válságra
2016. január 16., szombat • 12:42 • 0 comments
Hep-Hep :)
Gondoltam ha már elindítottam ezt a blogot írok egy ajánlást is csak, hogy megmutassam milyen sokszínű egyéniség vagyok (anyám lónyerítésben nevetne ezen). Szóval ezt a cikk szerűséget egy túltárgyalt témával nyitom amiről annyi pro-contra cikk és annyi de annyi ajánlás, írás született alig emlékszem olyan blogra ahol ne futottam volna össze a "segítségek író blogolóknak" cikkelybe. Hát én is megírnám akkor már a saját változatomat nektek részekre bontva.
I. A tumblr a legjobb barid (ezt jobb angol tudásúaknak kifejezetten szuper)
Na most nézhetsz rám, hogy mi a fene egy hülye tinis mikroblog cucli nekem mi a fenéért is segítene az írásban ? Hát elsősorban azért mert kint az usában (jáj) és a briteknél sem új dolog (sőt) a fanfic vagy a saját sztori írása és ezért egy csomó király dolgot összeszednek neked. A legnagyobb segítség (nekem) az úgy nevezett "masterpost" nevű forma. A masterpost lényege, hogy egy bizonyos témában (hasra ütésre mondjuk karácsonyi filmek, lana del rey és pont az írás) csokorba szed egy csomó rohadt hasznos linket. Szóval leírja az összes király karácsonyi filmet (nézéses linkel együtt) összeszedi Lana Del Rey összes albumát (meg nem jelent számoktól kezdve Lana inspirációján keresztül mindent felraknak linkel együtt) az írás témát pedig mindjárt kifejtem. A jó hír az, hogy az írás mint ilyen téma az egyik legfelkapottabb masterpost téma. Van olyan masterpost ami mondjuk csak abban ad tippet, mit kell tudnod ha balerinákról vagy mondjuk fejvadászokról írsz. Iszonyatosan hasznos lehet és rengeteg infót nyerhetsz különböző témákban. Az én személyes kedvenc masterpost írással kapcsolatos témáim mondjuk azok ami (én így hívom) "random helyzetek/karakterek" vagyis egy csomó random ötlet amiről írhatsz és a kihívás csak rajtad áll, hogy mondjuk egy totál elborult ötletből csinálsz valami fenomenálisat vagy egy kliséből jössz ki nagyon jól. Nekem ez rengeteget segít ha nem tudom mi legyen az alap sztorim de szívesen formálok valamit át a magam képében. Vannak amik a karaktereidben segítenek (milyen is legyen egy fiatal/idős/lány/fiú/gonosz/jó karakter anélkül, hogy másokat ismételnénk ? igen pont erre találsz válaszokat) vagy mondjuk random generálnak neked egy karaktert vagy annak tulajdonságait.
Amiért szerintem ez még nagyon fontos lehet, hogy ha mondjuk te specifikusan arról írsz, hogy xy karaktered skizofréniás,OCD-s,borderline szindrómás (iszonyatosan felkapott fanfic téma szerintem és kb minden második ilyen posztban leírják, hogy sose az legyen a karaktered lényege, hogy ő mentálisan beteg...sose!) szóval mentálisan beteg akkor egy ilyen masterpost végig böngészésével biztos nem futsz bele abba a hibába, hogy valótlanságokat állítasz erről a betegségről. Igen ez nagyon fontos ugyanis például kevés skizofréniás embernek vannak agresszív hajlamai mégis sokan ábrázolják így őket ami félrevezető lehet. Vagy például az OCD nem csak abban merül ki, hogy valaki tisztaság mániás ezek sokkal komplexebb dolgok. Ha ezeket tudod akkor egy sokkal jobb írást állíthatsz elő hiszen ez szerintem rengeteget inspirálhat téged és másokat is és biztos, hogy nem hiszi majd semelyik olvasód sem, hogy a skizofréniás emberek vért isznak és hegyes a foguk. (sose felejtsd el, hogy felelős vagy az olvasóidért amit te leírsz arról ők jóesetben el is hiszik, hogy igaz ha nem jártasak a témában!). Ja és MINDEN szexuális irányultságról van írásos lista ha nem néztél utána a témának és ilyen karakterekről akarsz írni vagy már esetleg írsz is (akkor irgumburgum) feltétlenül nézz utána a dolgoknak a sztereotípiák ismerése egyáltalán nem elég sőt kifejezetten...hát érted...
Hátránya, hogy csak jobb angol tudóknak segíthet de ha az vagy akkor tapasztalataim alapján rengeteget segíthet.
még többet találhatsz ha bepötyögöd a google keresőbe a "writing masterpost tumblr" szavacskákat :)
II. 8tracks
Ó lálá. Az éjtcsreksz (wow) szerintem itthon is ismert dolog. A lényeg, hogy foghatod magad és csinálhatsz egy király zenei lejátszási listát de nem úgy, hogy leírod, hogy srácok ez most egy csomó björk meg david bowie szám hanem témához, tevékenységhez, műfajhoz, filmhez, könyvhöz, hangulathoz meg miegymáshoz csatolhatod a zenék sokaságát. Igen itt jövünk mi be a képbe az oldal hemzseg a különböző témához és korhoz kapcsolt írásra összeállított listáktól. Mitológia, húszas évek, sellők, Virginia Woolf, francia zene, kelta zene, vagy egy rakat Hannibálos zene, űrmuzsika, klasszikus zene, Hobbit zene, Vámpíros zene, szomorú zene, füves zene, boldog zene, alternatív zene, zene amit este hallgatsz, zene amit korán reggel hallgatsz, furi zene, zene kávéhoz....szóval sok sok sok sok zenei lista. + pont, hogy te is állíthatsz ilyet elő és oszthatsz meg másokkal, van telefonos app ami rohadt jó lehet, készíthetsz magadnak ilyen kategóriákat ahová rendezheted azokat a lejátszási listákat amiket íráshoz vagy amiket mondjuk futáshoz mentettél le, csomó rohadt jó új zenét megismerhetsz és a legeslegjobb amit imádok, hogy akár készíthetsz egy saját soundtrack-et az írásodhoz is. Csak csinálsz egy listát csomó zenével amit mondjuk az írásod filmváltozatába tuti beraknál, belinkeled a blogodon az írásodhoz és abrakadabra mindenki hallgathatja a zenéd...
negatívum lehet, hogy egy lejátszási listában csak 6x lehet azt hiszem tekerni (ez nem a spotify a lényege igazából az új zene keresése szóval nem tudsz ugrálni a számok között visszafelé) és az is, hogy nem látod előre mi van a listában ahogy hallgatod a zenét, úgy írja ki a számok nevét. De én ezért szeretem ez így leírva lehet nagyon negatívnak hangzik de hidd el nekem rohadt jó ez a megoldás és neked is az lesz.
III. Inspirálódj babydoll ≧◡≦ (jó tanács a napokra amikor egyszerűen csak nem jön az inspiráció)
Ez most nem egy link lesz inkább egy jótanács. De igazából mégis felhozok egy (számomra) jó példát. Tumblizol látsz egy király képet akár le is mented vagy csak reblogg, lájk vagy csak nagyon tetszik. Mit szólnál ha bele szőnéd a sztoriba ? Még jobb példa. Mész az utcán látsz valamit/valakit/vagy csak érzel valamit. Mi lenne ha írnál róla. Mert ezeket a dolgokat te átélted meg ilyenek. Rám jellemző, hogy a legtöbbször ilyenkor jönnek rám a nagy ötletek. Ez így most egy érthetetlen maszlag lesz de most 2 példát is felhozok ide nektek:
1. példa:
Margot Tennenbaum szobája közepén ült és írógépén pötyögött. Arcán patakokban folytak a könnyek. A gondolatai teljesen máshol jártak. Koncentrálj te szerencsétlen. Suttogta magának. Alatta a piros lepedő feje fölött pedig a zöld fal de biztos volt benne ha megmozdul egyenesen a pokolba zuhan le. Kezében félig leégett cigaretta mellette pedig személyes tárgyai hevertek. Egy prospektus a jelenlegi szállóhelyéről ami a giccses Kék Hold nevet kapta. Margot felemelte fejét és megrázta magát a könnyeket kisöpörte szeméből majd újra a masinára meredt...
Na most hát ez egyértelműen nem a csúcsok csúcsa vagy a legjobb írásom de csak azért nem mert semmi igényességre nem törekedtem csak írtam ami eszembe jutott nagy hirtelen és nem tűnt még ide is soknak. Nem is azt akarom itt bemutatni, hogy tudsz 5 perc alatt Plath regényt írni hanem, hogy tudsz öt perc alatt elkezdeni egy sztorit amit persze utána átolvasol, átgondolsz, és ha olyan vagy mint én még vagy ötszázszor átírsz de van egy csonka alapod amin elindulhatsz. Na most akkor itt van a sad sad truth:
A lényeg:
Az amit te ott fent olvastál az kb én vagyok jelenleg ebben a szent minutumban. Csak kicseréltem magam Margot-ra (aki Wes Anderson egyik filmjének karaktere), a laptopom egy írógépre, a zsepimet cigire, a könyveimet pedig egy prospektusra (a Blue Moon Motel egy dal címe). De a piros lepedő és a zöld plafon tényleg létezik, de sírni nem sírok csak megfáztam. Ennyi. Nem ennek a módszernek biztos van egy hangzatos neve és nem nem gondolom azt, hogy én kaksizom a spanyol viaszt de abban reménykedem ez segíthet valakinek.
Összefoglalva ennek a módszernek a lényege, hogy leírod saját magad helyzetét amivel elkezded a sztorit majd elkezded ha fanficet írsz a karaktered jellemzőjét és környezetét beilleszteni (cigi, sírás, írás stb...) vagy ha nem akkor elkezded a saját jellemzőidet kitalálni neki. A jó kérdés az, hogy nem esel e könnyen bele abba a hibába, hogy magaddal azonosítod a karaktert...nos nem ha betartod az aranyszabályt. Amikor ezt a módszert kipróbálod akkor nagyon nagyon fontos, hogy külön kezeld a karaktert és magát a cselekményt. Amikor így írsz nem azt írod le, hogy mit éreztél hanem, hogy mit csináltál itt ez a lényeg (én mondjuk tök okés vagyok de Margot alap jelleme a szomorúság ezért hát beleírtam, hogy szomorú és kész). Ja és persze a másik, hogy ilyenkor amikor sztorit írsz ülsz és írsz mégsem kezdhetsz minden sztorit ezzel ugye bár. Akkor jól jön az emlékezés...mit csináltál tegnap előtt ? történt valami fontos esemény a héten ? akkor írd meg ezt a karakterednek. Ezzel csak annyit csinálsz, hogy a saját életedből inspirálódsz. Ó és nem nem magadat kell leírni mintha más lennél. A sztori folytatásában Margot valószínűleg elmenne valahová kávézni miközben az életén gondolkozna mert ez nekem adott vele kapcsolatban. Én nem megyek kávézni és három éve be sem tettem kávézóba a lábam. Szóval hidd el egyszer csak eszedbe fog jutni, hogy minek kell történni. Ültél a buszon két napja ? Írd meg, ahogy Hannibál buszozik (lol szerintem király lenne) majd (bár ez veled nem történt meg) összefut valakivel aki vele kapcsolatban áll (mondjuk valaki akiről azt hitte, hogy már nem él és gyorsan lepattan a buszról és a végén kiderül, hogy ja nem csak valami random csávó...most végig gondolva ez kicsit OOC de hát nem tudok mit tenni..vagy halál nyugodtan csinálja mindezt) vagy mondjuk legyen a csattanó az, hogy hová tartott (akkor is ha mondjuk az esemény amiből inspirálódsz csak hazafelé mentél vagy bármi nekem mindig eszembe jut valami hirtelen amíg bontom a sztorit hidd el neked is jönni fog a dolog magától).
Persze tudom, hogy nagyon nagyon sok ember így ír és én tényleg csak azért írom ezt háthat valakinek segít egy kicsit. Gyakorlásnak is tökéletes (iigggeeenn én szoktam gyakorolni az írást ahol nem a sztorit tartom fontosnak csak írom ami eszembe jut szerintem jót tesz...whatever)
Aztán a második példa ennél szerintem jóval egyszerűbb. Felmegyek tumblr-re megnézem a rebloggolt dolgokat és beleszövöm őket a sztoriba. Ugyanúgy sima inspiráció mint az előző csak itt képekben inspirálódsz. (szerintem ez tök érthető de ha szeretnétek példát szívesen összedobok egyet)
Ennyi lett volna ez a kis ajánlás kicsit bonyi lett de remélem azért van akinek segítettem. Kommentet olvasni és írni
itt tudsz.
(✿ ♥‿♥)
take a walk (Twin Peaks/Audrey Horne)
Twin Peaks fanfic, Audrey Horne agyából, szürreális törekvésekkel, angst
Tik-Tak. Ennyi és kész. Ennyit hall és ennyit is lát. A gondolatok csak úgy cikáznak agyában. Most először fizikailag is érzi az agy tekervényeket a kemény koponya mögött. Képek játszódnak le a szemei előtt. Az egész hirtelen helyzetből csak annyit fogott fel, hogy a kemény és hideg földön fekszik. Hirtelen felpattan de amint úgy érzi stabilan áll már vissza is esik a földre. Mintha letört volna egy darab cseresznye piros körmeiből de az is lehet, hogy csak a szédülés és hányinger miatt képtelen észrevenni, hogy egy darab tapadt a berobbantott falból a körmére. Mikor úgy érzi teljesen vissza nyerte a szemei fókuszát újra megkísérli a felállást. Úgy érzi magát mint egy űrhajós aki most készül kilépni az űrbe. Megkapaszkodik a talajban és egy, kettő, három szép lassan emberi magasságba ereszkedik. Körülnéz a valaha banknak nevezett épületben. A nagy fehér portól képtelen a látásra. Egy ponton a normálisnál több fény szűrődik át a falon. A fények egy ajtó nyílás alakját vették fel. Audrey odabotorkál az ajtóhoz és még soha nem érzett megkönnyebbülést érez. A szemei fájnak a hirtelen fény miatt de egyre jobban kezd hozzászokni a körülményekhez. A közérzete miatt viszont szörnyen aggódik. Képtelen az idő vagy a tér érzékelésére hiába hallja folyamatosan valami szörnyű kakukkos óra hangját a fejében nem tudja hányóra és az igazságot bevallva magának arra sem emlékezett hol van azon kívül, hogy egy perce még a bankban volt.
Elindul a járdán balra amerre mintha emberek állnának. Egyszer csak visszafordul és kicsit jobban megnézi az előbb elhagyott épületet. Kívülről a bank úgy nézett ki mint bármikor máskor. Unalmas volt és kiszámítható egy olyan hely ahová mindenki tudta pontosan ki jár és mikor. Újra megindult balra és egy kisebb fajta boldogság hullám futott át a gerincén mikor látta, hogy a 3 perce kivett alakok már máshol helyezkednek el sőt meg is sokszorozódtak. Gyanúsnak tartotta, hogy még nem hallotta a szirénákat. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy az emberek ne hallották volna a robbanást hiszen ő még mindig küzdött a hallucináló fülével. Tíz lépés után vette csak észre, hogy a jobb lábával nem lép csak húzza maga után mint egy elcsökönyösödött végtagot. Megállt és lehajolt. Elkezdte nyomkodni a lábát abban reménykedve, hogy így kideríti mi is vele a baj. Külső sérülésnek semmi nyomát nem látta és bár zsibbadt volt probléma nélkül érezte ujjainak érintését a bőrén. Újra megpróbálta de képtelen volt felemelni. Talán valami mentális defekt. Talán csak az agyam még nem szedte össze magát.
Újabb tíz lépés után elérte egy cukrászda kirakatát. Bent egy cukrász épp egy levendula színű esküvői tortát díszített és mikor felnézett a kirakatba integetni kezdett Audrey felé. Audrey soha életében nem látta még ezt az embert de azért vissza integetett. Miközben kezét vissza rakta a törzse mellé észrevette a tükörképét a kirakat makulátlanul tiszta üvegén. Homloka baloldalán a haja tövéből indulva egy vér csík folyt le egészen az arcának közepéig. A piros pulcsija csak nyomokban volt piros annyira beterítette a fehér fal anyaga. A szoknyája szintúgy felismerhetetlen volt a harisnyája pedig több helyen is elszakadt. A cipője viszont érintetlenül csillogott a napfényben. Nem értette. Ez az egész történet. Megmagyarázhatatlanul fura emberek akik nem vettek észre semmit. Ez a cukrász aki úgy köszön rá mintha évek óta ismernék egymást pedig az igazság az, hogy még Laura sem ismerné fel ha látná olyan vastagon fedi a por. Meg amúgy is hol a fenében vannak azok a rohadt tűzoltók vagy mentők vagy rendőrök vagy mit tudja ő mondjuk Superman.
Tovább indult és újabb tíz bizonytalan lépés után egyszer csak képszakadás és apja hotelében a Great Northern-ben találta magát.
- A fene egye meg most vicceltek velem vagy mi ?!
Audrey dühösen kiabált az üres folyóson végig. Apja jelent meg hirtelen a folyosó másik végén. Jókedvűen fütyörészett és mikor lánya mellé ért egy pillanatra megállt csókot nyomott Audrey fejére és tovább ment. Audrey kerek szemekkel nézett a folyosón eltűnő apja után.
-Hihetetlen
Mormogta magába és elindult a folyosón a recepció felé. Most már tökéletesen látott és a jobb lábával sem volt semmi probléma. Mégis a legfurábbnak a kakukkos óra megszűnését találta. A recepcióra érve a semmi fogadta. Mintha az egész hotelben csak ő lenne és apja furcsa szelleme. Az étterem felé vette az irányt ahol a legkedvesebb látvány fogadta. Cooper ügynök szomorú szemét egy kék papírra meresztve ült az asztalnál az elmaradhatatlan kávéjával. Audrey odalibbent az asztalhoz és kérdés nélkül helyet foglalt az ügynökkel szemben.
- Hogy vagyunk ma ? - kérdezte Audrey miközben a szalvétával kezdett el origamizni
Cooper ügynök mint egy szobor, mozdulatlanul ült az asztalnál majd hirtelen csak a száját mozgatva megszólalt.
- Ébredj már fel az isten szerelmére! - üvöltötte
- Maga meg miről beszél ? - kérdezte Audrey miközben elnevette magát - Tettek valamit a kávéjába ?
- Esküszöm jobban fogok rád figyelni csak ébredj fel. Ettől a steril kórház szagtól felfordul a gyomrom is.
- Najó maga is totálisan megőrült ?
- Az anyád is kivan csak egyszerűen nyisd ki a szemed.
Audrey felállt az asztaltól megfordult és elsírta magát. Nem értette. Ez valami szörnyű rém álom lehetett. Egy gondolat. Mintha megvilágosodott volna úgy süvített át egy gondolat az agyán. Visszafordult az ügynökhöz és a valaha legszomorúbb hangon amit valaha csak képes volt produkálni megszólalt:
- Cooper ügynök ugye én... - hirtelen szünetet tartott és próbált megnyugodni majd mikor úgy érezte minden rendben befejezte a mondatot - ugye én meghaltam ?
Az ügynök most megmozdult. A szeme Audrey szemét kereste és mikor megtalálta megnyugodott. Fejével biccentett majd ugyanolyan lassan, amilyen lassan a lányra nézett a figyelmét vissza terelte a lapokra. Audrey hihetetlen fáradtságot érzett. Egy része megkönnyebbült. Szóval ez az, gondolta. Az apám hotelje a túlvilág. Zseniális. Amíg ezeket a gondolatokat futtatta az agyában az ügynök szobája felé tartott. Arra gondolt ott megpihen. Itt már úgy sem számít neki, hogy ő hol alszik.
Audrey benyitott a szobába amit változatlan állapotban talált. Levette cipőjét és az ágyra feküdt. Feje elnehezedett. Két perc múlva arra lett figyelmes, hogy a jellegzetes kórház szagot érzi. Mintha az ágy anyaga is megváltozott volna. Félelmet érzett. Ez így nem jó gondolta. A szemét próbálta kinyitni de az mintha odaragadt volna. Bár gondolatai voltak nem látott semmit csak a sötétséget. Hirtelen a szeme engedett. Szép lassan felpattintotta szemét és meglátta a fehér csempék végtelen kirakatát miközben apja hajolt a kórházi ágya fölé....
(◕ヮ◕)
A sztorihoz itt kommentelhetsz
és három, kettő, egy...semmi
Hellobello!
Ma indítom ezt a cuclit amit mások blognak, sokan hülyeségnek én csak valaminek tartok. Azt, hogy mi a fenének írok én amúgy egy ilyen bevezető cuccot azt már nem tudom. Gondolom mert feltétlenül írni akartam valamit így elsőre ami nem egy kifejezett történet de ha már elkezdtem akkor miért ne írnék egy hosszabb terjedelmű dolgot.
Amivel kezdeném az az, hogy képtelen vagyok megígérni, hogy ez a blog normálisan fog majd íródni. Szörnyű vagyok de normális gép hiányában egyszerűen csak nincs lehetőségem folyamatos írásra meg ilyenek. Pedig szívesen írnék sokat és rengeteget de ha így hozza az élet. Amire gondoltam az nagyon egyszerű ez is egy tucat blog tele írásokkal pár fanfic műfajú írással talán ilyen ajánlókkal és egyéb ilyen eszeveszetten furcsa dologgal :) Hát nem eszméletlenül csodás ? Ja igen én is így gondoltam.
Persze még sok kérdés van a bloggal kapcsolatban bennem is rengeteg vagy millió olyanok mint a "valahogy nem tudom, hogy tudom a kommenteket elérhetővé tenni de már rajta vagyok az ügyön" és a "megéri e mindenféle csere akciót meg kritika meg ilyeneket kérnem hátha többen olvasnak majd" gondolatok. Persze mindig arra gondoltam, hogy itt is a minél aktívabb vagy annál jobban megy a szekér elv érvényesül (mint tumblr,twitter meg ilyenek). Hátha. De kezdek kételkedni és csak abban bízom ,hogy megérte három óra alatt összeraknom a blog kinézetét meg minden.
Tudom ez egy botrányosan rövid bevezető lett de még ma gondoltam egy írás publikálására de ahhoz nekem most abba kell hagynom a pötyögést itt és elkezdeni írni egy újabb szösszenetet valahol máshol. Az igazság az, hogy azt hiszem egy fanfic megírásába kezdek.
Addig is Pá-Pá
UPDATE: megnézheted az eddigi kommenteket és kommentelhetsz
ide kattintva...
Franny
