soundtrack

Peggy Blomquist egyedül ült lakása nappalijában. Most először gondolkodott el azon mi lett volna ha az élete máshogy alakul. Pontosan 5 éve, hogy a férje Ed utoljára vett lélegzetet. Egyetlen egy körülményt járt csak körbe a képzelete. A körülményt, hogy már nem érez fájdalmat az egész miatt. Már nem próbálja magától ellökni a témát és nem próbálja erőszakkal elterelni a figyelmét. Peggy a mai napon ünnepelt. Az ő saját titkos élet ünnepe. Lassan felállt kedvenc kék foteléből és körüljárta a szobát. Megvizsgálta a szigorú szín séma szerint összeválogatott bútorokat. Vissza emlékezett az időkre amikor elkezdte tervezni az apartmant amikor gondolatai csak a pasztell és fagyi színek körül forogtak és a körül hol találhat olcsón menta színű könyves polcot. Persze Peggy egy kicsit sem változott még mindig csak zöld almás, barackos és ananászos fagyit vett csak mert a zöld, barack és sárga színek tökéletes harmóniában passzoltak össze. De ma volt először, hogy felállt, körülnézett és megpróbálta értékelni azt amit alkotott. Ezt a kis lakást New York közepén, egy városban ahol forog az élet mégis a magánélet szent és sérthetetlen. Kedvenc elfoglaltsága volt esténként csak úgy kimenni az utcákra és menni amerre csak lát. Ment ment és ment. Látta a gyönyörű boldog embereket akik épp egy kávézóból igyekeztek ki és ez mindennél boldogabbá tette. Látta a párokat őszinte szeretettel beszélni. Ilyenkor szeme előtt saját szerelmének emlék képei lebegtek. Peggy ilyenkor volt igazán boldog amikor visszatérhetett az emlékeibe. 

Hirtelen megfordult és a kék lemez lejátszóhoz sétált. Felrakta kedvenc lemezét és bolondosan táncolt körbe körbe a szobában. Most talán először érezte, hogy minden pontosan ott van ahol annak lennie kell. Ide, oda forgott a zene ritmusára és azokat a mozdulatokat utánozta amiket a hatvanas években készült régi felvételeken látott. Azok a sok szép reklámok. Peggy mindig is imádta a filmek és reklámok világát. Mindig is volt egy érzése, hogy egyszer egy megelevenedett filmben fog főszerepet játszani. Arra persze sosem gondolt, hogy ez sikerülni is fog csak egy remény volt. De ezen a napon tényleg nem azt érezte, hogy egy egyedülálló megkeseredett özvegy hanem, hogy ő a legboldogabb feleség és egyben egyedülálló nő ezen a bolygón és tudta, hogy nem fogja engedni, hogy bármi is elvegye ezt tőle. Az órájára pillantott mikor meglátta, hogy már bőven elmúlt nyolc óra. Kikapcsolta a lemezjátszót, felkapta piros kabátját és kisietett a lakásból. 

A boldogságtól mámorba esett Peggy lerohant a lépcsőn és kisietett a város téli utcáira. Imádattal figyelte a különböző hópelyhek érkezését a földre. Nem tudta hová megy legtöbbször felszállt a metróra és a legjobban hangzó névnél leszállt majd ott a tömeggel sodródott. Ma pontosan tudta hova akar menni. Az egyetlen cél a Times Square elérése volt. Ott volt a legnagyobb tömeg és Peggy semmit nem szeretett jobban a téli hóeséses tömegnél. Olyankor mindenki arca pozsgás piros és mindenki már átfagyott a hidegben de az arcok olyan békét és boldogságot sugároztak amilyenről ő mindig is álmodott. A hóesés az otthonára emlékeztette. Sokszor tört rá a honvágy az évek alatt amiket itt az államban töltött. Csak úgy érezte még egyszer utoljára végig sétálhatott volna az utcán ahol dolgozott, meglátogathatta volna azokat akiket ismer. Se szó se beszéd nélkül hagyta ott a várost. Persze alapjába véve ezt nem sajnálta mert ha tovább gondolkodott ezen az érzékeny témán eszébe jutott, hogy ott már semmi sem várja viszont. 

Peggy belevetette magát a tömegbe. Az évek alatt megtanulta jól álcázni a bizonytalanságát így úgy nézett ki mint bármelyik itteni aki pontosan tudja merre tart. Közben azon gondolkodott mennyi mindent el is felejtett a tervei közül. El akart menni valami trópusi szigetre, hogy lássa milyen egy olyan hely ahol mindenki olyan boldog mert egész évben süt a nap. Eszébe jutott, hogy tegnap percekig bámult egy kifejezetten megkapó mozi posztert amin a szereplők tű pontos szimmetrikussággal voltak elhelyezve a színek pedig tökéletesen passzoltak mind a metró mind a film hangulatához. Akkor azonnal elhatározta, hogy megnézi a filmet de ma akármennyire is próbálkozott egy betű sem jutott eszébe a címből. Pedig valami igazán frappáns volt erre az egyre emlékezett. 

Érdeklődését egy bolt keltette fel. A szép karácsonyi díszek azonnal elvarázsolták. Aranyos rénszarvas figurák és hófehér szakállas Télapó. Január negyedike volt a karácsonyi szezonnak már vége de valamiért ez az egy bolt még tisztán élt egy elmúlt ünnep idő síkjában. Benyitott a kávézóba és a pulthoz sétált. Tüzetesen tanulmányozta a választékot amíg egy körülbelül a húszas éveiben lévő fiatal szőke lány a márványon kopogott és várta a rendelést. Peggy felnézett az ital lapból és rendelés után a legtávolabb eső kis boxba sétált. Az asztalra kirakott ital lappal kezdett el játszani és az agyában teljesen átrendezte a bolt kinézetét. Levendulák az asztalon, neon fények, csillogó kirakatok. Az anyja mindig azt mondta ez az ő nagy problémája, hogy mindig olyan nagyban gondolkodik. A kiszolgáló lány elhagyta a pultot és tálcáján egy nagy adag habos itallal megindult Peggy felé. Peggy ünnepélyesen felült de mikor észrevette, hogy kezd túlságosan is falánknak tűnni szemét elkapta az italról és visszatért a lap piszkálásához. Miután a kakaó az asztalra került szertartás szerűen kortyolt bele a forró italba és állapította meg, hogy elfért volna még benne egy kisebb adag cukor. Szép lassan ivott és közben a számlát vizsgálgatta. Kezével a kabát zsebébe nyúlt mikor és hirtelen félelem futott át a gerincén. Egy kifejezetten fontos tárgy, nevén nevezve a sárga pénztárcája ugyanis hiányzott megszokott helyéről. Reménykedett abban, hogy senki nem vette észre az előző mozdulatot a kirakat felé fordult és újra kakaójából kezdett kortyolgatni. Arra gondolt ha nem néz a számlára az majd egyszer csak eltűnik. Még fél órát időzött idegeneket bámulva az ablakból mikor úgy döntött bevallja bűnét hátha megengedik, hogy haza fusson érte és vissza. Peggy megfordult, hogy megigya az utolsó korty forró csokit is mikor elakadt a lélegzete is. Pontosan a kakaó összege és a megfelelő borravaló is az asztalon díszelgett. A pincér nő pont akkor ért oda, vette fel a fizetségét és mondott köszönetet. Peggy kétségbe esetten kémlelt körbe az üzletben mikor szeme megakadt egy barátságos család apa arcán aki épp egy kislányt és egy kisfiút szórakoztatott társaságával. Mikor észrevette, hogy Peggy figyeli barátságosan integetett és invitálta a lányt asztalukhoz...

Itt kommentelhetsz. A fluff nem nagyon az én műfajom de gondoltam azért egy ilyet is megpróbálok írni... 

soundtrack

Peggy Blomquist egyedül ült lakása nappalijában. Most először gondolkodott el azon mi lett volna ha az élete máshogy alakul. Pontosan 5 éve, hogy a férje Ed utoljára vett lélegzetet. Egyetlen egy körülményt járt csak körbe a képzelete. A körülményt, hogy már nem érez fájdalmat az egész miatt. Már nem próbálja magától ellökni a témát és nem próbálja erőszakkal elterelni a figyelmét. Peggy a mai napon ünnepelt. Az ő saját titkos élet ünnepe. Lassan felállt kedvenc kék foteléből és körüljárta a szobát. Megvizsgálta a szigorú szín séma szerint összeválogatott bútorokat. Vissza emlékezett az időkre amikor elkezdte tervezni az apartmant amikor gondolatai csak a pasztell és fagyi színek körül forogtak és a körül hol találhat olcsón menta színű könyves polcot. Persze Peggy egy kicsit sem változott még mindig csak zöld almás, barackos és ananászos fagyit vett csak mert a zöld, barack és sárga színek tökéletes harmóniában passzoltak össze. De ma volt először, hogy felállt, körülnézett és megpróbálta értékelni azt amit alkotott. Ezt a kis lakást New York közepén, egy városban ahol forog az élet mégis a magánélet szent és sérthetetlen. Kedvenc elfoglaltsága volt esténként csak úgy kimenni az utcákra és menni amerre csak lát. Ment ment és ment. Látta a gyönyörű boldog embereket akik épp egy kávézóból igyekeztek ki és ez mindennél boldogabbá tette. Látta a párokat őszinte szeretettel beszélni. Ilyenkor szeme előtt saját szerelmének emlék képei lebegtek. Peggy ilyenkor volt igazán boldog amikor visszatérhetett az emlékeibe. 

Hirtelen megfordult és a kék lemez lejátszóhoz sétált. Felrakta kedvenc lemezét és bolondosan táncolt körbe körbe a szobában. Most talán először érezte, hogy minden pontosan ott van ahol annak lennie kell. Ide, oda forgott a zene ritmusára és azokat a mozdulatokat utánozta amiket a hatvanas években készült régi felvételeken látott. Azok a sok szép reklámok. Peggy mindig is imádta a filmek és reklámok világát. Mindig is volt egy érzése, hogy egyszer egy megelevenedett filmben fog főszerepet játszani. Arra persze sosem gondolt, hogy ez sikerülni is fog csak egy remény volt. De ezen a napon tényleg nem azt érezte, hogy egy egyedülálló megkeseredett özvegy hanem, hogy ő a legboldogabb feleség és egyben egyedülálló nő ezen a bolygón és tudta, hogy nem fogja engedni, hogy bármi is elvegye ezt tőle. Az órájára pillantott mikor meglátta, hogy már bőven elmúlt nyolc óra. Kikapcsolta a lemezjátszót, felkapta piros kabátját és kisietett a lakásból. 

A boldogságtól mámorba esett Peggy lerohant a lépcsőn és kisietett a város téli utcáira. Imádattal figyelte a különböző hópelyhek érkezését a földre. Nem tudta hová megy legtöbbször felszállt a metróra és a legjobban hangzó névnél leszállt majd ott a tömeggel sodródott. Ma pontosan tudta hova akar menni. Az egyetlen cél a Times Square elérése volt. Ott volt a legnagyobb tömeg és Peggy semmit nem szeretett jobban a téli hóeséses tömegnél. Olyankor mindenki arca pozsgás piros és mindenki már átfagyott a hidegben de az arcok olyan békét és boldogságot sugároztak amilyenről ő mindig is álmodott. A hóesés az otthonára emlékeztette. Sokszor tört rá a honvágy az évek alatt amiket itt az államban töltött. Csak úgy érezte még egyszer utoljára végig sétálhatott volna az utcán ahol dolgozott, meglátogathatta volna azokat akiket ismer. Se szó se beszéd nélkül hagyta ott a várost. Persze alapjába véve ezt nem sajnálta mert ha tovább gondolkodott ezen az érzékeny témán eszébe jutott, hogy ott már semmi sem várja viszont. 

Peggy belevetette magát a tömegbe. Az évek alatt megtanulta jól álcázni a bizonytalanságát így úgy nézett ki mint bármelyik itteni aki pontosan tudja merre tart. Közben azon gondolkodott mennyi mindent el is felejtett a tervei közül. El akart menni valami trópusi szigetre, hogy lássa milyen egy olyan hely ahol mindenki olyan boldog mert egész évben süt a nap. Eszébe jutott, hogy tegnap percekig bámult egy kifejezetten megkapó mozi posztert amin a szereplők tű pontos szimmetrikussággal voltak elhelyezve a színek pedig tökéletesen passzoltak mind a metró mind a film hangulatához. Akkor azonnal elhatározta, hogy megnézi a filmet de ma akármennyire is próbálkozott egy betű sem jutott eszébe a címből. Pedig valami igazán frappáns volt erre az egyre emlékezett. 

Érdeklődését egy bolt keltette fel. A szép karácsonyi díszek azonnal elvarázsolták. Aranyos rénszarvas figurák és hófehér szakállas Télapó. Január negyedike volt a karácsonyi szezonnak már vége de valamiért ez az egy bolt még tisztán élt egy elmúlt ünnep idő síkjában. Benyitott a kávézóba és a pulthoz sétált. Tüzetesen tanulmányozta a választékot amíg egy körülbelül a húszas éveiben lévő fiatal szőke lány a márványon kopogott és várta a rendelést. Peggy felnézett az ital lapból és rendelés után a legtávolabb eső kis boxba sétált. Az asztalra kirakott ital lappal kezdett el játszani és az agyában teljesen átrendezte a bolt kinézetét. Levendulák az asztalon, neon fények, csillogó kirakatok. Az anyja mindig azt mondta ez az ő nagy problémája, hogy mindig olyan nagyban gondolkodik. A kiszolgáló lány elhagyta a pultot és tálcáján egy nagy adag habos itallal megindult Peggy felé. Peggy ünnepélyesen felült de mikor észrevette, hogy kezd túlságosan is falánknak tűnni szemét elkapta az italról és visszatért a lap piszkálásához. Miután a kakaó az asztalra került szertartás szerűen kortyolt bele a forró italba és állapította meg, hogy elfért volna még benne egy kisebb adag cukor. Szép lassan ivott és közben a számlát vizsgálgatta. Kezével a kabát zsebébe nyúlt mikor és hirtelen félelem futott át a gerincén. Egy kifejezetten fontos tárgy, nevén nevezve a sárga pénztárcája ugyanis hiányzott megszokott helyéről. Reménykedett abban, hogy senki nem vette észre az előző mozdulatot a kirakat felé fordult és újra kakaójából kezdett kortyolgatni. Arra gondolt ha nem néz a számlára az majd egyszer csak eltűnik. Még fél órát időzött idegeneket bámulva az ablakból mikor úgy döntött bevallja bűnét hátha megengedik, hogy haza fusson érte és vissza. Peggy megfordult, hogy megigya az utolsó korty forró csokit is mikor elakadt a lélegzete is. Pontosan a kakaó összege és a megfelelő borravaló is az asztalon díszelgett. A pincér nő pont akkor ért oda, vette fel a fizetségét és mondott köszönetet. Peggy kétségbe esetten kémlelt körbe az üzletben mikor szeme megakadt egy barátságos család apa arcán aki épp egy kislányt és egy kisfiút szórakoztatott társaságával. Mikor észrevette, hogy Peggy figyeli barátságosan integetett és invitálta a lányt asztalukhoz...

Itt kommentelhetsz. A fluff nem nagyon az én műfajom de gondoltam azért egy ilyet is megpróbálok írni...